20 éves találkozón az 1986c

101 felvétel >>>
 

Pénteken délután az Árkádban találkoztunk. Csaba úgy várt ott, mintha a múlt héten érettségiztünk volna. Tomit a Hervisben találtuk meg. Szobi, persze elkésett 6 órához képest. A vezérigazgatónak az ilyenek megengedettek az életében.:)) 4-en indultunk el. Jó volt látni a fiúkat! Szerettem őket. Nem történésekre voltam most kíváncsi, hanem a mindennapi gondolatokra, az érzésekre. De Miskolcon Csaba  megkapta a kormányt, és akkor már a többiek is szóhoz jutottak. Bevásároltunk 28-30 emberre a Corában. Sietnünk kellett, mert Gyöngyös várt bennünket szarvaspörkölttel Mikóházán. Útközben Tomi könnyekig hatott a gyönyörű kis lelkével. És a poénjai! Azok is a régiek voltak!:)) Gyöngyöséknél kb. egy 10-tagú társulat várt bennünket. Ők ugyan nem voltak osztálytársaink, de ismertünk egy-két embert onnan is. Na, merthogy Gyöngyös egy olyan sráchoz ment feleségül, akit még gimis korunkból ismertünk. Nekem persze, ez is csak másnap jutott eszembe, h ismerem a férjét régről. Addigra már nagyon éhesek is voltunk. Két konyak után meg már a világ is egyre szebb lett.:)) Fél kettőig maradtunk, aztán irány Tolcsva. Útközben vaddisznó,fék, eltévedés, sok duma, és persze, megállapítottuk, h Gyöngyös nagyon jól néz ki.

Én kiszálltam az autóból Patakon, mégse mentem velük Tolcsvára.
Anyáék már aludtak. De felébredtek, amikor hazaértem.

Egészen úgy éreztem magam, mint 20 évvel ezelőtt, amikor bulizni készültünk.
Csak most már nem kellett kéredzkednem.:))

Még elalvás előtt eszembe jutott, h felhívjam a srácokat, h a húst tegyék jégre éjszakára, és holnap hozzák be hozzánk, ne kelljen Tolcsvára menni majd érte.
Nehezen aludtam el. Valahogy éreztem, h ez az érettségi találkozó olyan lesz, mint a régi bulik voltak.
Annyi előnyünk persze, nekünk, négyünknek már volt, h mi kicsit összébb verődtünk előtte már....hisz rég nem találkozott már együtt az egész társulat.

2. nap

Délben megjöttek a srácok, közben folyton csörgött a telefonom, h szerezzek valami zenegépet,  h dinnye is legyen-e, h ki mibe jöjjön, h hova kell menni.....stb.,stb.

Szobi kilökött bennünket Hercegkúton, h készítsük elő a kaját, 2-3 között visszajön értünk, és megyünk a gimibe a többiekhez. Bennünk minden igyekezet megvolt, de valahogy...:))előkerült egy újabb ismerős, és megnéztük a leégett tájházat, a templomot, meg egy...pincét is.:) Belülről.:))

Fél 3-kor fogtunk hozzá, h a 7 kiló húst, meg a több kiló hagymát feldaraboljuk a pörkölthöz.
3 előtt 10 perccel már úgy ültünk az udvaron hátratett kézzel, Szobit várva,
mint a kisiskolások.
Volt még 10-15 percünk, h megigyunk valamit, és megpihenjünk.:)

Ültem ott, és arra gondoltam, h most még csak négyen vagyunk itt, de nem sokára itt lesznek a többiek is, és már hallottam is Ildi kacagását, láttam téblábolni a többieket, agyam tele volt a régmúlt emlékeivel, és
komolyan mondom nagyon vártam, h végre mindenki ott legyen.

A srácok átöltöztek, mert nekik ott voltak a cuccaik, én meg elmentem
farmerban, ahogy voltam. Hagymásan.:))

14-en "csődültünk" össze az iskolaudvaron.:( Szomorú voltam...
De aztán még négyen telefonáltak, h jönnek, csak késni fognak.

Felmentünk a suliba....láttam a büfét, ahol minden reggel 6 doboz kakaót
vettem, és ahova 20 évvel ezelőtt úgy volt kiírva "szőllőlé"
kapható....a tablókat a folyosón....ahol szívszorongva vártam, h Berec tényleg belém szerelmes-e, vagy Süncibe....Szobi iszonyat erővel rángatta meg a csengőt...ugyanazt a csengőt, amit Marsalkó húzott meg minden szünet előtt és után jelzőcsengetésekkel együtt....ahol minden nap volt valamiért rettegni, mert ki tudja aznap miből hívnak ki, és mit nem tudok....
Nagyon jó érzés...nagyon jó.

Aztán pedig irány Hercegkút!:))


Tüzet raktunk, és mindenki felszabadultan ténfergett az udvaron, a házban.
A srácok felosztották a házat is. Két szoba volt 10-10 ággyal. Az egyik a lányszoba, a másik a fiúké.:)Mint a régi osztálykirándulásokon.:))

Az esti tűznél még elég sokan maradtunk, ami az est fénypontja lett. Én valahogy ezt a részét vártam egész végig.
Emlékszel?
Emlékszel?
Emlékszel, hányszor néztük meg a bakelitgyártást?:))
HOgy ne kelljen felelni!
HOgy mi még nem láttuk, csak az "f"-esek, és nagyon szeretnénk megnézni!
Velkey tanár úr  pedig mindahányszor megnézette velünk, ha még nem láttuk!:))
Senki nem emlékezett, h mi történt a filmben....
Emlékszel, h amikor szüretelni mentünk, lerobbant a busz, és stoppal mentünk vissza a városba?:))
 Hogy a pali, akit lestoppoltunk, olyan részeg volt, h beszélni se bírt, nemhogy vezetni?
Be is borultunk a legközelebbi árokba egy szekér megelőzése közben.
HOgy mennyire féltünk Kádas tanár úr fizika óráin? És mégis tőle kaptuk a legtöbb útravalót az élethez...ebben mindenki egyetértett.
HOgy azt mondta M. Erikának felelés közben: magának hosszabb a haja, mint a szoknyája!
HOgy másodikban kilencünket húztak meg matekból?
Hogy mennyire kiütöttem magam az Ildi első buliján?
Hogy Tamás mennyire szeretett volna megölelni az Iskolakertben?
Hogy a fiúknak más gondolatuk sem volt, csak AZ!:) Főleg a kollégistáknak!
HOgy B. Sanyi szerzett néhány pornóújságot, amik a szekrény tetején voltak?
De soha senki nem kérdezte meg a másikat, h hol van...csak elvitte hol egyik, hol másik "angolt tanulni":))A klotyóra!
Hogy megtanultuk egy életre, h a "de" és a "viszont" egy mondatban nem
használandó. :))HOgy "hát"-tal nem kezdünk mondatot, és nem mondjuk, h "muszáj"
És nem "pont", hanem "éppen"!
:))
Ezer és ezer dolog eszünkbe jutott.
Még olyan is, amire az érintett nem emlékezett.. Hogy Kádas tanár úrnál senki nem akart aznap felelni, és én vállaltam a szerepet, h megmondom neki, h ne feleljünk, mert nem értettük az előző óra anyagát. És akkor Kádas tanár úr odahívott a pódiumra, és megkérdezte, h mi volt pontosan, amit nem értettem....én pedig válaszolni se tudtam, vagy ha igen, akkor neki abból bőven lejött, h semmi közöm nem volt nekem előtte való este a fizikatanuláshoz. Majd beírt egy egyest... a naplóban lévő 3 másik mellé.
:)
HOgy Ildinek azt mondta az osztályfőnök, h korpa közé keveredett, mert velünk (nem) szüretelt semmit az almaszedésen.
Hogy engem kizavart irodalomóráról, mert éneklés közben hangosan röhögtem, és azt mondta,: boldogok a lelki szegények!
Bámultunk a tűzbe időnként, és iszonyat jó volt ott lenni. Térben, időben, lélekben még 18 évesek voltunk ott, aznap éjjel.
Rengeteg emlék előkerült a polcokról, leporoltuk őket, és mélyen, vigyázva visszatettük őket a következő 5 évre.

Nem lehet ezt visszaadni ...de ma nagyon nehéz volt elmenni dolgozni. Az agyam még midig Hercegkúton van, és nem akar kimenni a fejemből a hétvége.


3. nap

Kitakarítottunk, összepakoltunk, és visszaindultunk.
A kocsiban fáradtak voltunk, néha még beszéltünk....
Tomi: amikor befejeztük a sulit, én nagyon sokáig nem tértem magamhoz, csak mentem volna vissza, Patakra....Ti?

És akkor nekem is eszembe jutott, h életem legszebb néhány éve volt az. Még ma is azokból táplálkozom.
Olyan érzés volt akkor, mintha valamit erőnek erejével elvettek volna tőlem, ami addig csak az enyém volt....amiben hihetetlenül jól éreztem magam, mint se addig, se azután soha többé....

Előhívom a képeket most, és kiteszem valahova, ahol mindegyik elérheti, mert csak hárman vittünk fényképezőgépet.
MOst napokig még nézegetni fogom és "megsiratom nótás, dalos, elszállt
ifjúságom".


Kiss Andrea