Dr.Bolvári-Takács Gábor a PADISZ elnöke (Bordás István, Király Zoltán, Kiss József, Hörcsik Richárd)
Kedves Pataki Diákok és Tanárok, tisztelt megjelentek, Hölgyeim és Uraim!
A Pataki Diákok Szövetsége nevében tisztelettel köszöntöm Díszközgyűlésünkön a sárospataki iskolák vezetőit,
pedagógusait és diákjait, a vidéki öregdiák baráti körök, illetve egyesületek képviselőit, a városunk és az itt működő intézmények jelen levő vezetőit, illetve munkatársait! Köszöntöm öregdiák társaimat, köszöntöm a PADISZ tavaly
választott tiszteletbeli tagjait, a közülük itt most megjelenteket, és külön köszöntöm a most kitüntetendő újonnan
választott hat tiszteletbeli tagot, akik az emelvényen foglalnak helyet.
Engedjék meg, hogy név szerint is bemutassam őket:
Lenkeyné dr. Semsey Klára református lelkész, a DRHE tszv. egyetemi tanára,
Huszár István közgazdász, a Minisztertanács volt elnökhelyettese, a CTFK c. főiskolai tanára,
Dr. Jakab István nyelvész, a pozsonyi Komenski Egyetem ny. tszv. egyetemi docense,
Dr. Kováts Dániel irodalomtörténész, nyelvész, ny. főiskolai tanár, Sárospatak és Sátoraljaújhely díszpolgára,
Szathmári Sándor ny. gimnáziumi tanár, a Rákóczi Gimnázium és a Református Gimnázium közel öt évtizeden át tanító tanára,
Dr. Tukacs Béla jogász, agrármérnök, okl. könyvvizsgáló, a SRKA FB elnöke, a PADISZ Elnöki Tanácsadó Testületének tagja.
Tisztelt Díszközgyűlés!
Kérem, most hallgassuk meg a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma diákjainak rövid műsorát,
amelyet Szatmáriné Tóth-Pál Ildikó igazgatóhelyettes állított össze. Elsőként fuvolatriót hallunk
Kerékgyártó Orsolya 11/e, Stumpf Evelin 11/e és Komáromi Eszter 10/e osztályos tanulók előadásában. ........................................................................................
majd Vas István Cambridge-i elégia című versét mondja el Szatmári Andrea.
Tisztelt Díszközgyűlés!
Mindannyiunk nevében köszönöm a diákok nagyszerű előadását. Engedjék meg, hogy a továbbiakban eltérjek az ünnepi beszédek protokolláris és gyakran feledhető tartalmú eszmefuttatásaitól, s ehelyett megosszam Önökkel két olyan élményemet, amelyek segítenek megérteni Vas István most hallott drámai erejű versének emlékezetes sorait: "megmaradt Sárospatak".
Levéltári kutatásokat végeztem a közelmúltban, s a Magyar Országos Levéltár egyesületi kartotékjai között megakadt a szemem egy "Sárospataki Kör" című jelzeten. Kihozattam a raktárból, és amikor kinyitottam, szenzációs dokumentum került a kezembe. Az iskolatörténettel foglalkozók számára eddig az volt ismert, hogy az első pataki öregdiák szervezet létrehozását Finkey Ferenc kezdeményezte 1916-ban, de terve az I. világháború miatt csupán terv maradt. A kezemben tartott, kézzel írott alapszabály azonban 1872-es keltezésű volt, s záradéka arról tudósított, hogy báró Wenckheim Béla belügyminiszter 1872. február 12-én jóváhagyta Budán a "Sárospataki kör" megalakulását. Az alapszabály szerint a kör rendes tagjai lehettek - idézem - "oly fedhetetlen jellemű egyének, kik a sárospataki ref. főiskolában, vagy az ottani államképezdében legalább egy évig tanultak; egy tag által ajánltatnak, és nevüket az egylet jegyzőkönyvébe saját kezűleg alájegyzik".
Megdöbbentő, hogy már a kiegyezés után néhány évvel, amikor Magyarországon még csak kóstolgatták a polgári társadalom alapjait, a fővárosban élő volt pataki diákok azonnal felismerték az összefogás önálló szervezetben történő megjelenítésének szükségességét. Az egyházi és állami iskolák együttes említése pedig azt bizonyítja, hogy a pataki nevelés mindig értékekben bővelkedett, függetlenül attól, hogy az iskola, történelme során más-más fenntartóval működött.
A másik élményem korban közelebbi. A pataki Nagykönyvtár katalógusában nemrég rábukkantam Bartók Béla levelére, tulajdonképpen kérvényére, amelyet 1937-ben írt az Angol Internátus igazgatóságának, fia, Bartók Péter felvétele ügyében, aki később néhány évig valóban pataki diák lett. Gondoltam egyet, s az irat másolatát elküldtem az Egyesült Államokban élő Bartók Péternek. Tettem ezt minden különösebb illúzió nélkül, hiszen tudtam, hogy a Bartók-jogörökösök közötti nemzetközi perek miatt Bartók Péter nem szívesen fogadja a magyarországi küldeményeket. Tíz nap múlva azonban választ kaptam, s ennek nemcsak a gyorsasága, de a tartalma is nagyon meglepett. Hadd idézzem Bartók Péter levelének legfontosabb sorait:
"Nem is volt tudomásom róla, hogy édesapám már akkor, negyedikes koromban próbált engem Sárospatakra juttatni; akkor ahelyett a budapesti Evangélikus Gimnáziumba mentem át, mert ott volt egy internátus, ahonnan azonban megszöktem. Ezzel ellentétben pedig emlékszem, hogy Patakon mennyire jól éreztem magam, és soha nem tudom elfelejteni, amikor eljöttem Amerika irányába, mennyien integettek az állomáson."
Tisztelt Egybegyűltek, kedves Barátaim!
Elgondolkoztam rajta, milyen felbecsülhetetlen értéke van pataki diákságunknak, ha egy Magyarországtól sok szempontból eltávolodott, számos nélkülözésen átesett egykori diáktársunk számára kizárólag örömöt jelent pataki diákélményeinek felidézése!
Igenis szükség van arra, hogy felmérjük a megtett utat, hogy számba vegyük elődeinket, hogy merítsünk eredményeikből, s mindezt korunk követelményeivel ötvözve megpróbáljunk valamit visszafizetni iskolánknak, városunknak, ahonnan elindultunk. Erre szolgál ez az emléknap is, és ezt szolgálják az elismerések, amelyekkel a példaértékű munkásságot próbáljuk - jelképesen - elismerni.
Tisztelt Díszközgyűlés!
A Pataki Diákok Szövetsége alapszabálya szerint tiszteletbeli taggá választhatja a közgyűlés azt a személyt, aki pataki
tanárként alkotó módon jelentősen hozzájárult a pataki nevelésügy sikereihez, vagy pataki diákként életútja során
kimagaslóan eredményes tudományos, művészi vagy közéleti tevékenységet végzett, s ezzel öregbítette volt iskolája
hírnevét, vagy egyébként a pataki iskolák, a város, a régió fejlesztéséért eredményesen tevékenykedett.
A tiszteletbeli tagok száma egyidejűleg a 25 főt nem haladhatja meg.
A Közgyűlés 2002. június 29-én hat új tiszteletbeli tagot választott, ezzel az engedélyezett keretszámot kitöltötte. Az ő ünnepélyes avatásukra kerül most sor. A tiszteletbeli tagok díszoklevelet, emlékplakettet kapnak, A pataki diákvilág anekdotakincse IV. kötetét, továbbá a Zempléni Múzsa c. folyóirat legutóbbi számát, amely egyben a további lapszámok ingyenes küldését is magában foglalja. Engedjék meg, hogy most átadjam a helyet az új tb. tagok köszöntésének. A személyenkénti laudációkat udvariassági sorrendben kezdjük és abc-sorrenddel folytatjuk.
