Tisztelt Tanárnők és Tanár Urak!

Kedves Diáktársaim!

Önök és Ti, akik még köztünk vannak, vagytok, és Önök és Ti, akik már nem lehettek közöttünk.

Közösen vallhatjuk:

Mennyi gond, mennyi nagy csodálkozás,
Elmúlt, mint egy szép kirándulás.
Mennyi gond, mennyi küzdő lázadás,
Elmúlt, mint egy gyerekkori láz.
De az összes eldobható talán könnyeinkkel,
És még minden távolság elérhető az életünkben,
De most itt van a nagy találkozás
S tart még e szép összetartozás.
Arcok, melyeket csukott szemmel is látunk
S tudjuk jól, hogy szétszélednek
Itt van a nagy találkozás, és egy új rácsodálkozás
Nem hazudjuk, hogy nincsenek csodák
Sok-sok éven át, visszavárunk egy süllyedő csodát.
Hát mondd, miért sodortak partra szétszakadt álmokat.
S itt ez a nagy találkozás.

Tisztelt Tanárnők, Tanár Urak, Osztálytársaim, Önök és Ti akik már nem lehettek közöttünk, jelenthetjük az égiek felé, hogy megtettük, amit a haza megkövetelt tőlünk, s üzenhetjük,
hogy becsülettel állhatunk Isten és a haza ítélőszéke előtt.

Szeretettel és mély tisztelettel emlékszünk és tisztelgünk Móré Katalin és

Héthy Lajosné tanárnők, Szabó Gyula, Hajdú András, Héthy Lajos, Tapa András, Szabó Károly,
dr. Jakó János, Hegyi József, Kádas Sándor, Ruszkay András, Fenyvesi András, Páldi Jeremiás,
Vörös József és 10 évvel ezelőtt meghalt Apám Hazagh Mihály tanár urak emlékének.

Kedves és vissza nem térő Nagy Etelka, Tóth László, Bolvári Péter, Szemán József, osztálytársaink üzenjük Nektek, hogy ezen a találkozón Veletek vagyunk, s reméljük, Ti nemcsak e napon tekintetek le ránk, s ti is úgy érzitek, mindig is közöttünk vagytok.

Mi, az 1968-ban végzett IV.B osztályosok - akik lassan nyugdíjasok leszünk-
emléketeket nem felejtjük.

vissza