Dr. Erdei Pálné Magdika köszöntötte a megjelent öregdiákokat, majd elénekeltük a Tebenned bíztunk  … kezdetű éneket.

A tantestület felállással köszöntötte a öregdiákokat, mi pedig nagy tapssal viszonoztuk.

Nagy öröm, feltöltődés találkozni a régi diákokkal… kezdte beszédét elsőként Dr. Lénárt Attila, a gimnázium igazgatója.  Nagy megtiszteltetés, hogy itt taníthatnak, ahol stabil értékrend van. Patak: állandóságot jelent, értékrendet jelent, minőséget jelent, nyitottságot jelent az új, a haladás irányába.
A tanárok közül 27-en itt végeztek, 17-en itt kezdtek el dolgozni, és csak itt dolgoznak.
A gimnáziumban 23 osztály van kb. 650 tanuló és 65 tanár.

A 65. éve 1939-ben érettségizett  8.a és b osztály nevében Dr. Deme László szólalt fel.

60 éve érettségizettek nevében  Bálint Schubert Ottó szólalt fel.

Ők 44-ben érettségiztek, a húsvéti szünetben érkezett a távirat az érettségizőknek, hogy azonnal jöjjenek vissza Patakra és kezdjék meg az érettségit. Akkor voltak utoljára mind együtt… Az élet (háború) viharai elszakították őket egymástól, többen eltűntek.

55 éve, 1949-ben, az A osztályban  érettségizett Tornallyay Márton,   aki Amerikából jött haza a találkozóra.
1941. szeptemberében kezdtük el az iskolát. Mindenki élete egy regény, jó is van benne és rossz is. Életünk legfontosabb lépése volt, mikor beléptünk az iskolába pecúrként, a második fontos lépés volt az érettségi. A regényünket utólag már átírni nem lehet, a könyvünk hátralévő részét tudjuk még irányítani úgy, hogy a jóindulat, szeretet - embertársaink iránt, Patak iránt – vezéreljen minket.
Elmondta még Tornallyay Márton, hogy minden évben támogatják a gimnáziumot.

Szintén 55 éve, a B osztályban érettségizett  Jakab István

2 osztály érettségizett 49-ben.A „kaszás” sokáig elkerült minket. Sőt, a mi osztályfőnökünk Dr. Bertha Zoltán is mindig jelen volt, a tavaly év végi haláláig. Most sajnos már többen jelezték az egészségi állapotuk megromlását, 9-en már eltávoztak erről a világról, itt most öten vagyunk.

50 éves találkozóra érkezett (1954/A)  Molnár Béláné Mogyoróssy Mária

2-szer voltunk elsősök, mert több átszervezés volt abban az időben, a 4 osztály gimnázium után 6. általánosba mentünk. Köszönet azoknak a tanároknak, akik megtanítottak minket élni, emberként élni. Most értettem meg igazán a „Pataki szellemiséget”. Az is, aki Amerikából jött, az is, aki itt él, ugyanazokat a nehézségeket élték át. Lehet, hogy ötven évesek vagyunk, de lélekben fiatalok.
„Egymás terhét hozzátok” (Pál apostol)
Köszönjük!

Szintén 50. éves (1954/B) Balla Tamás és Tornallyay Elemér, mindketten Amerikából jöttek haza

Balla Tamás: (olyan területen él kinn Amerikában, hol egyáltalán nem tudja a magyar nyelvet használni, ezért már nehezebben beszéli a nyelvünket) a tanároknak azt üzenem, hogy embereket neveljetek, magyar embereket neveljetek!

Tornallyay Elemér: olyan a tradíció itt, amit máshol nem látok, nagyon különleges!

45 éve érettségizett  Szatmári Sarolta 

Az 1959 - ben érettségizett, az  A, C és D osztályok nevében szólalt fel. Régész lett, ami annak köszönhető, hogy itt nőtt fel a pataki vár tövében. Édesapja Szatmári Lajos ált. iskolai tanár volt. A szülők Budapestre kerültek, így Sarolta az érettségit már Budapesten tette le. Amikor a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban megtudták hogy pataki diák volt, örömmel fogadták. Pesten találkozókat tart, melyre ez alkalommal is szeretettel meghívja a diáktársakat.

40 éves találkozóra jött: ........... István
Milyen érzés pataki diáknak lenni?
A 10 éves találkozónkra már a feleségeinkkel jöttünk. Volt akkor Valaki, aki a 70 éves találkozóra egyedül jött, már csak Ő élt az osztályból. A feleségem könnyes arcát láttam, és éreztem, hogy ez egy csoda. Azóta is minden 5 éves találkozón itt vagyunk. Szabó Gyula bácsi tanárunk az életével nevelt. Kari bácsi, a matek tanárunk Kalló János, Ruszkay Bandi bácsi, Hajdú Pista bácsi. Magyarok vagyunk. Akkor még nem volt szabad akármit mondani. Csoda, ahogy tanítottak minket.

35. éves: Túri Gábor 1969/B,  (C, D, E osztályok nevében is)
Számunkra 2 szempontból más ez a találkozó, mint a korábbiak: az egyik, hogy Bertha Zoli bácsi osztályfőnökünk most első alkalommal nincs közöttünk.  A mi gimnáziumi éveink alatt történt 1968-ban a cseh megszállás és az új gazdasági mechanizmus bevezetése. Ebből mi nem nagyon éreztünk semmit. Az alkalmazkodás és a tagadás kettőssége jellemezte a korunkat. Tiltakoztunk, sokszor talán túlzottan is, abban a hazugságokra épülő rendszerben. A második szempont, ami miatt más ez a találkozó, az, hogy az EU tagjai vagyunk.

15 éve érettségizett (1989/A) Füzesséry Enikő

Édesapám Füzesséry Csaba nemrég hunyt el, Ő szervezte mindig a találkozókat. Az emlékére szeretnék most köszönetet mondani minden szervezőnek, hisz áldozatos munkájuk eredményeképpen lehetünk részesei ezeknek a nagyszerű találkozóknak.