|
Bódi Géza
Bódi Gézéné
Szatmáriné
Tóth-Pál Ildikó
Szűcs Mihály
|
|
A
szervezés Szűcs Mihály tanár úr, a volt kolléga nevéhez fűződik, aki
ma is a Református Kollégium Gimnáziumában tanít, és akivel 1974 óta, 32
éven át rúgták együtt a labdát a gimnázium tanárcsapatában.
Ez a csapat, fiatal tanárokkal és városi öregfiúkkal kiegészülve alkotta
most az egyik résztvevő csapatot a négy közül
(1.kép)
– akik végül a Bódi Géza kupát egy évre haza vihették.
A volt tanítványok képviselői Sárospataki Református Kollégium Alapítvány
színeiben alkottak egy csapatot
(2.kép)
, a sárospataki tanár kollégákat az Árpád Vezér Gimnázium tanárcsapata
képviselte (3.kép),
a sportbarátokat pedig a Szerencsi Öregfiúk csapata
(4. kép).
A mérkőzéseket az Árpád Vezér Gimnázium kiváló, műfüves pályáján játszották,
ami után pedig baráti találkozón idézték fel a régi szép időket, amikor még
Bódi Géza mellett, Bolvári Péter és Vörös József tanár urak is velük együtt
rúgták a bőrt.
A megnyitón Szatmáriné Tóth Pál Ildikó, a Református Kollégium
Gimnáziumának és Általános Iskolájának igazgatónője emlékezett a tanár úrra.
Elmondta, hogy ő a gimnáziumba kerülése, vagyis 14 éves kora óta ismerte
Bódi tanár urat, aki az ő személyiségének kialakulásában is pozitív szerepet
játszott mint tanár, majd az egyetem elvégzése után pedig mint kolléga is.
„Tanár úrra a korrektség, az őszinteség, a jóakarat, a gyermekszeretet, és
általában az emberek szeretete volt a jellemző. Bizonyára ezért lehetett ő
mai, modern szóval élve jó csapatember és jó csapatépítő, ami nem csak a
sportpályán, hanem az iskolában is érvényesült, hiszen az általa
igazgató-helyettesként, majd igazgatóként irányított iskola a magasságokba
szárnyalt.
1967-ben került ide - hárman érkeztek akkor a gimnáziumba. 1974-ben már
igazgatóhelyettese volt az iskolának, egészen 1981-ig, amitől kezdve, mint
az iskola igazgatója irányította az intézményt. Ez alatt az idő alatt sok
váltást kellett megérnie, gyorsan és jól döntve kellett alkalmazkodni. Azóta
is hálásan gondolunk rá, mert így utólag is azt mondhatjuk, hogy mindig
időben és jól döntött.
Minden lépésével, munkájával az iskola épülését szolgálta. Utána, az egyházi
időszakban is hű maradt az iskolához, címzetes igazgatóként és
matematika-fizika szakos tanárként 1990-től 2006-ig, halála napjáig velünk
volt és dolgozott. Még az utolsó napokban is lezárta a diákok jegyeit,
kijavította az érettségi dolgozatokat és miután minden földi dolgát
elvégezte, akkor távozott el közülünk.”
Bódi Gézáné tanárnő meghatódottan vett részt a megnyitón, ahol Szűcs
Mihály tanár úr a résztvevők nevében nagy csokor virággal köszöntötte őt.
Sokáig titokban tartották a barátok, a volt csapattársai, hogy mire
készülnek, de amikor elárulták, őszintén elmondom, hogy melegség öntötte le
a szívemet – mondta tanárnő a megnyitó után…
Ezek a fiatalok és idősebbek, jórészt tanítványai vagy kollégái voltak a
férjemnek, akikkel nagyon jó kapcsolatot ápolt, nem csak mint tanár, vagy
kolléga, hanem mint barát, mint sportbarát is.
Minden szerdán, több mint 30 esztendőn át összejöttek szerda esténként. Nem
csak a mozgás öröméért, hanem az utána való beszélgetésekért, eszmecserékért
is. Mindig szellemileg felfrissülve és felvillanyozódva érkezett haza foci
után, és a hosszú évek alatt szinte lételemévé vált ez a szerda esti
összejövetel, elfoglaltság.
Ő matematika-fizika szakos tanár volt - nem testnevelő - elmondhatom, hogy
szakmájának jeles művelője, sok tanítványának olyan tudást adott át, amivel
bárhol megállták a helyüket. A foci szeretete gyerekkorára vezethető vissza.
Egyszerű falusi parasztgyerek volt, valamilyen rongylabdát, vagy ki tudja
milyen focit rugdoshattak, de a foci szeretete végig kísérte egész életén
át. Gimnazista korában is nagyon szerette a sportot, nem csak a focit, a
kézilabdát is, de ezt koránt sem annyira, mint a futballt.
Három felnőtt gyermekünk van, egyikük sem a pedagógus pályán helyezkedett el
– talán látták a mi küzdésünket és nem igazán lett vonzó számukra ez a pálya
– de az életben ők is megállják a helyüket más pályákon. A sport szeretetét
csak a idősebb fiunk, Tamás örökölte, sem az öccse Balázs, sem pedig Eszter
nem rajonganak különösebben a sportért. |
