November 14-én Sárospataki Református Kollégium vezetői és tanulói álltak a száz éve született, hányatott sorsú Cs.Szabó László irodalmár sírja mellett az esti szürkületben. Fehér József, a Kazinczy Társaság elnöke megható szavakkal emlékezett az esszéistára.
Az erdélyi származású, londoni emigrációba kényszerülő Cs.Szabó László európai ritkaság számba menő könyvtárát a sárospataki Református Kollégiumra hagyta. Fehér József újabb adalékokkal szolgált a londoni emigráció évei alatt gyűjtött könyvtárról:
Londoni kis háza, a leggazdagabb magyar magánkönyvtárak egyike volt. Előbb a lakásához tartozó garázst rendezte be könyvtárnak. A vendégeinek néha ezekkel a szavakkal nyitotta meg az ajtaját: íme az autóm. Később a lakásának minden sima falfelületét elborították a zsúfolt könyvespolcok, melyek látványa nagyobb élmény jelentett minden ott járónak - különösen ha magyar volt - mintha a legdivatosabb márkájú autót látta volna. Ez a megbecsülhetetlen értékű könyvtári anyag világíthat ma a sárospatakiaknak, és minden kutatónak, irodalomszeretőnek.
Fehér József emlékező beszédét hallgatva közelebb jutottunk a titok megfejtéséhez is, hogy miért éppen a pataki temetőt választotta végső nyughelyéül:
Erdély adja a sírt - így képzelte el a sok hányattatás után, de Erdély nem adta a sírt (halála idején, 1984-ben erre nem volt lehetőség).
Sárospataki útjáról így írt Cs.Szabó:
"Európa szívében vagyok - gondoltam megkönnyebbülve a holdfényes Kollégium udvar közepén, s de jó itthon - gondoltam azután az Angol Internátus folyosóin." Később megsejtette az elrendelést, s a pataki temetőbe is eljött és körbesétált. Nem is elment csak átment azon a kiskapun, amely nem csak elválasztja de össze is köti Újszászy Kálmánék portáját a református temetővel. A temető legjobb ismerőjével Újszászy Kálmánnal tette meg ezt a temetői sétát. Nem csak évszázados sírkövekkel és fákkal találkozott ennek során, hanem meghallhatta azt is, hogy kik feküsznek a hantok alatt. Újra átérezte azt, amit Mikó Imrétől szeretett idézni, hogy "a múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk".
Ekkor születhetett meg benne az elhatározás, hogy ha nem Kolozsváron akkor Sárospatakon...
"A pataki diákok fonjanak alakja köré babérkoszorút, itt félúton Kölcsey és Kazinczy sírja között" - mondta búcsúbeszédében Fehér József.
Már sötétedett, amikor az emlékezők átsétáltak a 475 éves Kollégiumba, ahol megtekintették a felbecsülhetetlen értékű könyv hagyatékot, amely az író néhány személyes tárgyával együtt van kiállítva, majd felmentek az Imatermébe, ahol pataki diákok egy - Sinkóné Tóth Zsuzsa tanárnő által összeállított - színvonalas műsort adtak a 100 éve született magyar irodalmár emlékére.

Cs.Szabó László 1905-ben Budapesten született és 1984-ben Budapesten halt meg. Gyermekkora 12 évét Kolozsváron töltötte mivel ősei székelyek ill. szászok voltak, de 1918-ban visszaköltöztek Budapestre, így tanulmányait itt folytatta, egészen a Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzéséig. 1935-től a Magyar Rádió irodalmi vezetője volt. A háború után a Képzőművészeti Főiskolát művelődéstörténet tanított. 1948-ban féléves itáliai ösztöndíjat kapott, de itthon már folytak a koncepciós perek, így nem jött haza, 1951-ig Olaszországban, majd Angliában élt emigrációban. 1972-ig a BBC magyar osztályának munkatársa volt, nyugalomba vonulása után pedig a Szabad Európa Rádiónak dolgozott. Az emigráns magyar irodalmat szervezte, írt az Irodalmi Újságba, az Új Látóhatárba, a Katolikus Szemlébe.
A hazai olvasók előtt évtizedekig neve alig volt ismert, művei nem voltak hozzáférhetőek. 1980-ban lépte át újra a magyar határt, ekkor tartott ismét előadást a Képzőművészeti Főiskolán. Itt hangzott el látszólag szellemesen könnyed, ám jelentőségteljes kezdőmondata, mely a hosszú távollét ellenére is a meglévő folytonosságot hangsúlyozta: "Mondtam az utolsó órán, 31 évvel ezelőtt..."
Végakarata szerint teljes könyvtárát a sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeire bízta. A Cs. Szabó-könyvtár közép-európai ritkaság, mert a szocializmus alatt hasonló gyűjtemény nem képződhetett a hazában: művelődés- és művészettörténeti sorozatai és rendszerezetten bővített irodalmi, történelmi háttéranyaga, ill. nyugaton megjelent magyar gyűjteménye használható kutatói bázis. S hogy miért tisztelte meg Sárospatakot ezzel a hagyatékkal? Egy 1948-ban kelt levelében így fogalmazott: "Mondanom sem kell, hogy mindennapos honvágy gyötör Patakért s úton-útfélen országos nagyságotokat hirdetem…"
Budapesten, 1984. szeptember 27-én 79 éves korában hunyt el. Végakarata szerint nyughelyét a Bodrog-parti Athén, Sárospatak öreg református temetője jelenti - a munkában sohasem, ám a testiekben mégis annyira megfáradt - Cs. Szabó László számára. Miért éppen ezt választotta, hiszen sosem volt diákja a kollégiumnak? Meghatóan egyszerű a válasz, amelyet Czine Mihálytól tudunk: "Újszászy Kálmán professzor háza a temető mellett van, ablakából a vén fáktól ligetes sírkertre látni. Kitekintett látogatása során az író ezen az ablakon: a fák zöld árnyat vetettek a sírokra, s úgy határozott, ott akar nyugodni"

Forrás (további információk):
Új HORIZONT XXIX. évfolyam, 2001., 3. szám
MULT-KOR Történelmi portál
Magyar Rádió Online
A Magyar Múzeumok Honlapja