Új emléktábla a Berna-sor falán

    
A Pataki Diákok Szövetsége - a  PADISZ  - öt évvel ezelőtt indította el azt a rendezvénysorozatát, amely minden évben a Pataki Diákok Emléknapját jelenti. Minden év őszén egy nap, ami arra szolgál, hogy megálljunk egy pillanatra, elmerengjünk múltunk értékein és megpróbáljunk emléket állítani néhány olyan jeles személyiségnek, akik ezt megérdemlik - kezdte gróf Teleki József emléktáblájának avatását dr. Bolvári Takács Gábor, a PADISZ elnöke.

Egy olyan emléktáblát avatunk ma, ami méltán illeszkedik a Sárospataki Református Kollégium történeti hagyományainak és a Kollégium által nevelt kiváló személyiségek emléktábláinak sorába. Itt a Kollégium udvarán a látogatók évek óta megszemlélhetik a nevesebb pataki diákok és tanárok emlékére felállított szobrokat illetve emléktáblákat. Gróf Teleki József, akinek az emléktábláját most felavatjuk, abban különbözik az eddigi személyektől, hogy ő nem volt pataki diák, sőt családi kötődés sem kapcsolta a városhoz, ugyanakkor a Református Kollégium főgondnokaként, mint a magyar reformkor kiemelkedő személyisége nagyon sokat tett azért, hogy a Kollégium az 1800-as évek közepén a magyar oktatás egyik fellegvára lehessen. Saját vagyonából is támogatta a Kollégium építését, nevéhez fűződik a Nagykönyvtár dísztermének a befejezése, és úgy gondolom, hogy számos olyan emléket hagyott hátra, ami méltóváteszi arra, hogy most 2005-ben visszaemlékezzünk rá.
A PADISZ elnöke kitért a Magyar Tudományo Akadémia  első egy jelenléti ívei közül egyre:
Volt kb. 30 rendes és tiszteletbeli tag, ott vannak az aláírások. Első helyen Fáy András, mint volt pataki diák, aztán Vörösmarty, Bajza, Kunfalvi - mindegyikükről utca van elnevezve -  és aztán jön 3 név egymás után: Almási Balogh Pál, Balázsházi János és Szemere Pál. Három pataki diák. Nem abc sorrendbe írták alá. Elképzeltem magamban: ülnek egy teremben, körbe jár az ív, mindenki aláírja, és a három volt pataki diák ott ül egymás mellett. Ha az ilyen és az ehhez hasonló ünnepségek hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy egymás mellett üljünk vagy álljunk, akkor biztos, hogy előbbre visszük a pataki iskola ügyét.

Dr. Bolvári Takács Gábor bevezetője után Dr. Fésűs László akadémikus, a Debreceni Egyetem Orvos Egészségtudományi Centrumának elnöke, a Biokémiai és Molekuláris Biológia Intézet igazgatója - a jelenleg élő pataki diákok közül az egyetlen ember, aki tagja a Magyar Tudományos Akadémiának - méltatta az Akadémia megalapítójának érdemeit:

 A sárospataki öregdiákok szervezete nagy gondossággal és figyelemmel készül minden évben arra, hogy a legkiemelkedőbb pataki diákokat valamilyen konkrét évfordulóhoz kapcsolódóan emlékeinkbe felidézze. Ez a választás gróf Teleki Józsefre
Sárospatakon is messze túl mutat, hiszen az ő személyébe a Magyar Tudományos Akadémia első elnökét tiszteltük meg és emlékeztünk azokra a kapcsolataira, amelyek Sárospatakhoz kötötték őt, hiszen a Sárospataki Kollégium főgondnoka volt hosszú éveken keresztül, és ezt megtartotta akkor is a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Tehát azt is mondhatjuk, hogy a MTA-t olyan valaki vezette, aki Sárospataki Kollégium főgondnoka is volt egy személyben, egyúttal a magyar reformátusságnak is egy nagy személyisége, hiszen a Tiszamelléki Egyházkerület főgondnoka is volt ezzel egy időben. Sok minden mást is csinált, főispán volt, politikai szellemi központot jelentett...

Az ilyen hagyományápolás abban segít, hogy olyan gyökereket találjunk magunknak, olyan példákat,  életutakat amelyek megerősítenek mindannyiunkat abban, hogy a nemzet felemelkedése, gyarapodása, szelleme, tudása mindannyiunkból azt kell, hogy kiváltsa, ami a legtöbb és a legjobb. Ő is ezt tette, hiszen elélhetett volna, grófként birtokain, ehelyett nagy áldozatokat tett azért, hogy a magyar tudományos élet elinduljon, a Magyar Tudományos Akadémia a megkezdhesse működését.

Az akadémikusunkat saját munkásságáról is kérdeztük...
Én sárospataki diákként 1966-ban érettségiztem, utána az Orvosi Egyetemet végeztem el Debrecenben, és inkább kutatói pályára mentem mint gyógyító pályára. Elsősorban a molekuláris biológiai, biokémiai kutatások vonzottak és a természet alapvető jelenségei izgattak és izgatnak mind a mai napig, hogy ezek hogyan függenek össze az emberi betegségekkel, kórképekkel. A sejthalállal foglalkozom konkrétan, hogy hogyan halnak el a sejtek a szervezetben, hogy ennek a kóros működése hogyan vezet bizonyos  daganatos és immunbetegségekhez, gyulladásokhoz. Ezekben sikerült olyan folyamatokat leírnom, amelyek nemzetközileg is komoly visszhangot váltottak ki, gyógyszerekhez vezettek, új diagnosztikai eljárásokhoz és nagy öröm számomra, hogy egyre jobb és modernebb körülmények között tudjuk ma már Magyarországon ezt a munkát folytatni.
 

További képek >>>