Tisztelt Jelen Lévők és Kedves Pataki Diákok, bármerre is jártok éppen a világban!

Szakterületemen és a közéletben is azt tapasztalom, hogy híján vagyunk a világos látású, bátor, öntevékeny, alkotó, aktív és cselekvő embereknek. Híján vagyunk azoknak, akik nem pusztán sodródnak a zúduló értéktelen médiaáradattal a többet fogyasztás felé, hanem alakítani próbálják körülményeiket. Híján vagyunk a megalapozott értékrendet képviselő, véleményüket vállaló és megjelenítő embereknek, és híján vagyunk azoknak a hiteles vezetőknek, akik egyenességükkel, karizmájukkal utat mutathatnak a kevésbé látó emberek számára. Ezekre az emberekre nemcsak az iskolának és Sárospataknak van szüksége, hanem az egész magyarságnak, ezért hát közös a felelősségünk, hogy megtaláljuk, segítsük őket.

A pataki kollégium 475 éves fennállását szeretném megtisztelni azzal, hogy nem szaporítom a szót közhelyekkel és érzelgős visszaemlékezésekkel. Mint a kollégiumot 1989 óta – elsősorban az öregdiákok adományaiból – támogató Sárospataki Református Kollégium Alapítvány kuratóriumának jelenlegi elnöke, szeretnék néhány percet arra szánni, hogy végiggondoljam, hogy a pillanatnyi társadalmi és gazdasági tendenciák mellett mit tehetnek a pataki öregdiákok az iskoláért és egymásért.

Szomorúan tapasztalom, hogy ha pataki öregdiákok találkozójáról esik szó, sokan csak legyintenek, anekdotázással és múltidézéssel azonosítják azt. Sajnos erről mi is tehetünk. Anekdotázásra is szükség van ugyan, de többet kell tennünk azért, hogy a jelennel, és még inkább a jövővel foglalkozhassunk. Most is itt vagyunk, a lehetőség adott. De ehhez az is kell, hogy itt legyenek azok is, akik ma még diákok, de holnap, holnapután már az öregdiákok táborát gyarapítják. De hol vannak ők? Hol vagytok Pataki Diákok?

Ha itt lennétek, elmondhatnám nektek, hogy az öregdiák-lét nem elsősorban a „bezzeg a mi időnkben” című mondatokról szól, hanem arról, hogy tudjunk egymásról, hogy keressük egymás segítségét, hogy fogjunk össze a hétköznapokban. Ha itt lennétek, megkérdezhetnénk tőletek, hogy mi a véleményetek, mit vártok tőlünk, milyen tevékenységhez adhatunk szellemi, anyagi támogatást. Ha itt lennétek, akkor érezhetnétek, hogy nem az életkor számít, hanem a szándék, a gondolat, a cselekedet.

Az, hogy itt legyetek ma diákként és holnap öregdiákként a mi felelősségünk is. Én itt és most hívok fel mindenkit arra, hogy olyan pataki diákszervezetet hozzunk létre (vagy a jelenlegieket oly módon építsük újjá), amelyben együtt dolgozik és együtt gondolkodik a pataki diákság és az öregdiákság. Ezen szerves együttélés a legnagyobb lehetőség, amit a jelenlegi diákság számára mi most biztosíthatunk, amely megítélésem szerint többet ér, mint bármely adomány vagy dícsérő szó.

Mindezekkel összhangban a Sárospataki Református Kollégium Alapítvány támogatásáról biztosít minden olyan kezdeményezést, amelynek célja a pataki diákok és öregdiákok kapcsolatának szorosabbra fűzése. Mindenkit arra kérek, hogy ha bármilyen – ezzel kapcsolatos - ötlete, gondolata támad azt szíveskedjen felénk e-mail-ben vagy levélben jelezni, és mi igyekszünk közreműködni a megvalósításban.

Nagy bizalommal vagyok afelől, hogy mindehhez segítő támogatását biztosítja a Kollégium vezetése, és az intézmény fenntartója is.

Lőrincz Szabolcs, a Sárospataki Református Kollégium Alapítvány kuratóriumi elnöke